BÁNYAI JÚLIA
(1824-1883)

1824-ben Vízaknán született. Tanulmányai befejezése után feleségül ment Sárossy Gyula ügyvédhez. Férje 1848-ban váratlanul bekövetkezett halála után először műlovarnőként keres megélhetést a bécsi cirkuszban. A szabadságharc kitörése után férje nevén (férfi ruhában) jelentkezett a honvédseregbe, ahol kezdetben mint közlegény vett részt. Az erdélyi harcokban csakhamar jelét adta csodálatos bátorságának, merészségét, férfias elszántságát becsülték bajtársai. Bem tábornok is elismeréssel adózott katonai bátorságának. Hamarosan a 27. honvédzászlóalj főhadnagyaként, majd századosaként vett részt a harcokban. Harcolt Gyulafehérvárnál, Zsibón, Dévánál. Mint tiszt Kolozsvárnál fedezte a magyar sereg visszavonulását. A harcokban azonban nemcsak fegyverrel vett részt, hanem az osztrák és az orosz hadseregnél gyakran kémkedett is. Különösen az orosz katonák között vette nagy hasznát tökéletes francia nyelvtudásának, akiket mint párizsi táncosnő kápráztatott el. Gyakran szappanos embernek, vagy fuvarosnak öltözve járt az ellenség nyomában. Élete legboldogabb korszakának mondta, amikor Bem tábornok katonai kitüntetést tűzött a mellére, mert fontos híreket hozott az ellenség hadállásairól.

A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850. februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 1851-52-ben visszatért Erdélybe, s részt vett a Mack József honvéd őrnagy vezette összeesküvésben. Ennek leleplezése után Törökországba menekült, majd férjével Kairóban telepedett le. Itt nyitották meg a "Fáraóhoz" címzett fogadójukat, amelyet szívesen kerestek fel azok a magyarok, akik üzeneteket, híreket hoztak Magyarországról.

Kairóban halt meg 1883-ban, 59 éves korában. Kalandos életéről Thury Zsuzsa ifjúsági regényt írt "Bányai Júlia" címmel 1951-ben.